1. Dobének
2. Elveszett emlékeim
3. free Spain
4. Dal mindenkinek
5. Megkopott esők
6. Mákidő
7. Indián emlék
8. Karácsony dobozok közt
TVK Mobil Stúdió Leninváros
1987. április 24.
Váradi János :Dob
Piros János: Basszusgitár
Bátonyi György: 18 húros Gitár
Technikai adatok: (Ismeretlen)
az eredeti címlista
az eredeti "MASTER"kazetta 1987.
Egy fennmaradt eredeti "rajongói" példány!
Eredeti belső borító
Ha folyton nyugati zenekarokat másolsz, soha nem leszel szabad. (Akkor még nem voltunk vendégmunkás nemzet, ha az akartál lenni, disszidálni kellett és" nyugati bért" kaptál, ma idehozzák a gyárat, te pedig fillérekért ugyanazt csinálod, és nem is vagy kint láb alatt.)
Emlékszem, a Szabad Európa Rádió jazz műsorain már túl voltam. A konyhában a Szokol rádió recsegett, és Hanák Tibor véres politikai körképe után Tili Attila jazz műsorában a rekedt diktátor zavaróállomásainak "fedinges" mámorában Pat Metheny és Stanley Clark zenéi monóban sisteregtek.
Azt gondoltam, az ott van, ez meg itt. Be vagyunk ide zárva. Akkoriban dúlt a kemény rock, és mint külvárosi gyerek, nem akartam lemaradni erről. A szabadság izgatott. Azonban az zenei zsákutca volt, mikor egyre jobban hasonlított mindegyik botcsinálta zenekar. Én lenyűgözve álltam John Coltrane azon tette előtt, hogy egy szaxofonnal felforgatta az egész jazzt rövidke élete során, ezért elhatároztam, hogy szaxofonos is lesz egy rock zenekarban. Tibi sajnos katona volt és csinnadrattákat fújattak vele valami dísz században. Kipattant belőlem a dühös Isteni szikra, hogy amíg le nem telik neki, addig is váltunk a zenén. Valami addig nem értelmezhető keletkezett.
Sokat gondolkodtam azon, hogy az egyik Szabad Európás zene valami indián rezervátumban felnőtt fazon száma volt. Érdekeltek az ilyen kiszabadult emberek. Mi a vasfüggöny mögül akartunk kiszabadulni zeneileg. Éreztem, hogy azért áll ez legközelebb a világmindenséghez, mert az igazi Jazz gyökerei mindig is az elnyomás és letagadás rabszolgatartó munkadalaiból származtak. Mi éppen teljesítettük a "beszolgáltatást" és "munkaszolgálatot". Megénekeltük, eljátszottuk sorsunkat.
Nagy kaland volt a vidék. Leninváros nekem több minden miatt érdekes volt, és életre szóló emlék marad. Kelet-Magyarország ma is szegényebb és emberibb, mint bármi más. Itt nem volt tisztelet taps. Bukni is lehetett, és bejöttek a színpadra megverni, ha szar voltál. Akkor jöttek rá ők is, hogy egy pesti is lehet "jó arc". A "stúdió" ott volt a klubban (Jóindulat). Váradi Janót ismerték, az lezsírozta a felvételt. Egy délelőtt feljátszottuk az egész kazettát a "vesztesek nyugalmával" keveréssel együtt. Volt ez előtt is egy Üvegpest felvétel, de azt Piros Janó még '87. februárban elkérte és azóta is hozza vissza... Egy kazetta 60, vagy 90 perces. Nem ismételtünk,nem volt idő művészkedni. Az élő zenét vettük fel együtt, egy helyiségben, néhány gagyi mikrofonnal és több sáv nélkül egy" maszek" keverővel. Váradi Jani izgatta magát, hogy suttyón szól a lábdob. A gitárok "vonalról" mentek, mert csóró volt az eklézsia az illegális stúdiókban.
A zenéért csináltuk. Csak azért, hogy halljuk, hogy tud ez szólni. A srácok hittek ebben, akkor még minden esélyünk megvolt, hogy ne nekünk kelljen változni, hanem mi változtassunk ezen a rohadt rendszeren. Sok helyi srác kapva kapott ezen! Kimondott emlékszem egy bass gitáros gyerekre, aki ott sündörgött mind a két koncerten és kurva tehetséges volt. Akkor jöttek rá a csókák a "tánczenében", hogy nem kell beállni a sorba, ilyet is lehet! Frenetikus érzés volt. Azóta sem láttam ehhez foghatót.
A magyar koncertek nem az instrumentális zenék fellegvárai voltak. Nekünk viszont utólagos politikai szerencse volt akkoriban, hogy nem énekelt senki. Így nem lehetett kivetni valót találni. Bár sokat vajúdtam ezen, és Váradi Janival egyszer kerestünk valami énekes csajt is, de rájöttünk, hogy ahhoz pop zenét kéne játszani, az meg egy másik zenekar... , lélekben nem kértünk belőle.
A szomszéd taxis Zolinak volt egy jó kazettás magnója, azon meg az enyémen másolgattam le a kazettát, mert nem tudtam kettőt venni. Napokig tartott. Így jutott mindenkinek, akin félig látszott, hogy segíteni tud majd koncertet szervezni. Senki nem adta vissza a kazettákat, mert kajálták a zenét a sok silányság között. Volt, akinek két magnója volt, és utólag derült ki, hogy másolt belőle eladásra is. A röhej az volt, hogy ezt az csinálta, aki "hivatalosan" kirúgott minket egy művházból.
(Bátonyi György visszaemlékezései)
A PDF. fájlok MP3 formátumban tartalmazzák az összes zenét és borító képet. A borítóra kell klikkelni! A betöltés után ne felejtsd el menteni a számítógépeden a PDF formátumot! (SAVE file local computer).